Átkozott

Elmúlt, ami volt és most már semmink sincsen

Érzem, hogy ez nem mehet, érzem, hogy így nem mehet tovább

Elátkoztad a nevem, árnyék van a tiéden

Érzem, hogy ez nem mehet, érzem, hogy így nem mehet tovább

Elmúlt, ami volt és most már semmink sincsen

Érzem, hogy ez nem mehet, érzem, hogy így nem mehet tovább

Elátkoztad a nevem, árnyék van a tiéden

Érzem, hogy ez nem mehet, érzem, hogy így nem mehet tovább

Későre jár, aludj, ne várj meg!

Üres szobánkba árnyak költöztek

Néma gyermekek némán hallgatják

Múló árnyékok múló szavát

Édes otthonom, ha elvesztelek találj meg!

Legyen hol laknom, ha elmúlik minden

Nincs mit mondanom, csak hallgatunk

Csak hallgatunk, mert már semmink nincsen

Elmúlt, ami volt és most már semmink sincsen

Érzem, hogy ez nem mehet, érzem, hogy így nem mehet tovább

Elátkoztad a nevem, árnyék van a tiéden

Érzem, hogy ez nem mehet, érzem, hogy így nem mehet tovább

Túl régóta védünk, más napokat élünk

Sose lesz ez olyan, mint rég volt

De bármerre jársz, én bármikor megyek

Hogyha ugyanolyan ragyogóan néznél rám

Az a szempár, belemegyek megint, de ne verj át!

Sok a kamu, sok a gond

De csak veled vagyok őszinte

Itt halok meg, de ő szinte, meg se látja a bánatom

Babe

Lehet, hogy a végén te is ott vársz

Tudom, reggel megint csak egy foszlány, áh

És tudod, hogy úgyse találok rád

Bébi, ne keress már, ne gyere ha fáj!

Akkor sem, ha megint újra felemel a vágy!

De ne keress már, ne gyere ha fáj!

Akkor sem, ha megint újra felemel a vágy!

Az az én dolgom

Elmúlt, ami volt és most már semmink sincsen

Érzem, hogy ez nem mehet, érzem, hogy így nem mehet tovább

Elátkoztad a nevem, árnyék van a tiéden

Érzem, hogy ez nem mehet, érzem, hogy így nem mehet tovább