talpig feketében

Szenved a test és lélek

Ti nem érzitek azt, amit én érzek

Mindig is többet akartam annál

Hogy unalmas átlagos életet éljek

Teltek az évek én csak sírtam, szívtam, párbajokat nem vívtam

És ha már minden kötél elszakadt leültem és kínban verseket írtam

Ahogy elteltek a hetek, a hónapok meggyógyultak a sebek

De lettek hegek és nyíltak a szemek, a listáról idővel lekoptak nevek

De olyan aki kezet nyújtott a bajban

Felhívhattam volna ha baj van

Nem volt senki, aki meghallja a hangom a zajban

Hiába a művészi hajlam mikor az ajkamon nem jöttek ki a hangok

Csak azt vettem sokszor észre, hogy szinte megőrülök annyira pangok

Mindig a bluntok, mindig a poharak, mindig a rossz út

Mindenki keresztbe tett, de én soha nem terveztem bosszút

Ittam egy rövidet, ittam egy hosszút, meg még egyet, kettőt, hármat

És ha ettől sem ment el a bánat, akkor ittam még egy párat

Yah

Nem volt senki

Senki

Az a helyzet, hogy problémák voltak, vannak, lesznek

Ezzel a kezedből esznek, közben a vesztedre mérget vesznek

De én nem vesztek

Mer' a végén majd úgyis az nyer, akiben kételkedtek

Mer' amíg titeket dédelgetnek, én virrasztok minden éjszaka

És a művészet az, ami tartja bennem a lelket és nem a pénz szaga

Nekem többet ér minden pénznél

Hogy ott van a sorok között minden érzelem

És nem fogom soha eladni az életem

Számtalan kísérlet ellenem áruld el ennek mi haszna van

Millió dementor velem, hogy engem elfogjatok kevés lesz Azkaban

Színtelen, szagtalan, soha nem találtok rám, mer' én nem létezem

Sebezhetetlen vagyok, hogyha magamat felvértezem

Kergettek abban a tudatban, hogy nekem nincsen sehol semmi menedékem

De beszartok, mikor a hátatok mögött felbukkanok talpig feketében

(Mint egy temetésen)

Lehet nem véletlen, ha rajtam múlik nem maradtok életben

18 évesen, lehet még éretlen

(De hidd el a pengém nem életlen)