Szeptember Végén

Még nyílnak a völgyben a kerti virágok

Még zöldel a nyárfa az ablak előtt

De szíveddel érzed a téli világot

Nehezebben veszed már a levegőt

Majd eltűnünk mi is, mint a nyomtatott sajtó

Az idő az úr, mi a nyikorgó ajtó

Meleg a testem, még érezni akarlak

Ki tudja, holnap föld alá kaparnak

Ha így lenne tényleg, szánnál rám időt?

Lennél-e a növényem, ha földem kihűlt?

Tavasszal, télen és esőben nyáron

Lennél az esernyőm, a meleg kabátom?

Még nyílnak a völgyben a kerti virágok

Még zöldel a nyárfa az ablak előtt

De látod amottan a téli világot?

Már hó takará el a bérci tetőt

Én az álom, te az ébrenlét

Alig látom, de már véget is ér

Tükröt tart az élet, amit látni félek

Mert csak játszom, hogy minden szép

Elhull a virág, már fakóbb színekben

Fárad a szmogtól a szépia város

Utcai dráma a napos ligetben

Plakátként tépi a szél le a májust

Futnék veled az utolsó buszra

A csuklóba bújnánk a magány elől

Míg az idő, mint villám, arcba vakuzna

Apró intelem a halál felől

Megszerettük, hogy nincs szabadság

Duplára zárjuk a képzeletet

Eltemetjük, de visszacsalnánk

A "nem tudni, hova visz" péntekeket

Még nyílnak a völgyben a kerti virágok

Még zöldel a nyárfa az ablak előtt

De látod amottan a téli világot?

Már hó takará el a bérci tetőt

Én az álom, te az ébrenlét

Alig látom, de már véget is ér

Tükröt tart az élet, amit látni félek

Mert csak játszom, hogy minden szép

Szomorú hónap ez

Az "éljünk a mának" csak holnap lesz

Aki miattam perceket, órákat számol

Én feljövök érte a síri világból

Az éj közepén, a szobád falán

Fényre az árnyék nyomán a magány

Ki kötözi be a szíven a sebeket?

Az ép ész is miattad jelentett beteget

Pam-pam, csak lüktet a vér

Az ember ilyen: elcsügged, ha fél

Ez van, haver, ezt dobta a gép

A fájdalom megszűnt, eldobva a cél

(A fájdalom megszűnt, eldobva a cél)

Én az álom, te az ébrenlét

Alig látom, de már véget is ér

Tükröt tart az élet, amit látni félek

Mert csak játszom, hogy minden szép

Lehunyom a szemem, ne lássam, úgy nem fáj

Csupasszá válik az egykori szebb táj

Én az álom, te az ébrenlét

Alig látom, de már véget is ér

Tükröt tart az élet, amit látni félek

Mert csak játszom, hogy minden szép