MOKKA

Nem szerethet nála jobban

Minden éjjel lángra lobban

A szerelemtusámon pendül a húr

Téged mindig visszavárlak

Gyermekévek messze szállnak

Gyönyörű volt, de minden időnk elmúlt

Ma cherry mocha, ma cherry mocha

Cherry mocha, la vida loca

Szívem ellopta kint Lisszabonban

De tiszta a lelkem

Hisz nem ígértem szép szerelmet, Szonja

Mindig adtam, kaptam

Nem volt semmim

A babámtól el kell menni

De szeretem a szemedet, amivel ő némán súg

Pedig elbúcsúzott őszi széllel

Az illatát még mindig érzem

Mi lehet a szerelem?

Ez mély, feneketlen kút

De mától úgy kell élned, mint senki más

Mert neked egy az esélyed

Nincsen több, hogy elhibázd

Ó Bella, úgy várt ránk a nagy világ

Ahogy a régi ligetben, a téli hidegben a hóvirág

Ma cherry mocha, ma cherry mocha

Cherry mocha, la vida loca

Szívem ellopta kint Lisszabonban

De tiszta a lelkem

Hisz nem ígértem szép szerelmet, Szonja

Éjszaka még a hegy tetejéről néztük végig a várost

De kitisztul a kép, és látom már, hogy más utakon jár

Tudnod kell, őrzöm a fényed, de mást nem ígérek

A tűz még mindig lángol bennem

És megígérem, hogy így emlékszem rád

De ma éjszaka villámlik

Bevillan a képed, a pilláid

Kezed a kezemben a tisztásig

Gyönyörű tekintete csillámlik

Szikrázott

Köztünk szerelem szikrázott

A dombvidéki dűnéken túl várt a világ

Ma cherry mocha, ma cherry mocha

Cherry mocha, la vida loca